bláá, amikor egy ismeretlen ember ismeretlen életéről olvasok, és abban az ő lakásáról van szó, akkor azt már úgy képzelem el, mint a mi albérletünket Pesten! ugyanez volt akkor, amikor az ismeretlen iskolákat suliváltás után úgy képzeltem el, mint a Telekit, nem úgy, mint az előzőekben az általánost

Kommersz vodka

De jó. :)

A 100. bejegyzés!!!

"Húsos karok, roppant belek
Könnyedebbé válanak
Súlya vesztett obeliszkek
Mint a pille szállanak

Husikájuk meg-megrezdül
Ha nekicsapnak vízhabok
Gondolatban fagyit nyalnak
Lubickoló dagadtok

Pocsolyából tenger lesz
Ha mártóznak a tonnák
Fecskegatyás gömvitézek
Csülkeiket mossák

Árad toka, zsír elterül
S lassan mint a félhomály
Úgy fedi le vizeinket
Kövér testű szamuráj"

Csermanek Lakótelep - Kövérebbek a strandon

Eddig haragudtam a régebbi zenék újrahasznosítására, de ha azt vesszük, az elhasznált anyagok, szemét újrahasznosítása is SZÜKSÉGES ahhoz, hogy elférjünk, rendet teremtsünk. Tényleg kell időnként a zenei/kulturális reciklálás (ld. reneszánsz, bár jelenleg nem érzem a remekműveket), különben nem világosodhatunk fel újra!
Ej, de teli vagyok második félévi ötletekkel:)

Ez a Nico azért is volt jó arc, mert mielőtt énekelni, filmezni kezdett volna, modelkedett összevissza, és viszonylag széparcú életet élt, de aztán hamar ráunt és zavarni kezdte saját szépsége, és direkt elrondította magát. Marianne Faithfullt pedig valamiért nem bírom! Toyota termelési rendszer - kell ez nekem? Amúgy a másik nagyon alap, az ez meg ez.

Nem is gondoltam volna, hogy egy csomó, régebbi kedvenc videóklipem mögött megint ugyanaz a rendezőcsapat áll: ezúttal a francia H5. (itt: http://www.h5.fr/)

Szeretem azt az érzést, amikor pl. egy esti buszon zenét hallgatok, és a fáradtság miatt gyorsabbnak érzékelem a jól ismert zeneszámot, mint ahogyan emlékeztem rá. Ugyanez visszafelé: pörgés közben lomhább dallamok.

Na, amúgy tegnap este a villamoson kajak lestírölt egy 9 éves gyerek! Végigmért, mint ebben a videóban 2:38-tól a srác a csajt.

Napi osztás

"Aki mindenkinek akar tetszeni, az senkinek sem fog igazán." - mondta a a szülinapos lakótársnőm, úgy 3 hete.

Meg kéne tanulnom valami egyensúlyi hozzáállást kialakítani: vagy nem elkiabálni a dolgokat, vagy jobban beleélni magam. Ez a fenti kettő jelentené, hogy vagy a jövőben élek, vagy a múltban? Apropó: jelenben élni = arany középút?

Miért nem tudjuk mi kiválasztani az agyunkat koordináló mechanizmusokat?

Waszlavik László mellett balra az csaj ott az én 10-12 évvel idősebb doppelgängerem!

Mindjárt.

15/20

Most: Devendra Banhart, Nick Drake, Bright Eyes, talán egy kicsi Badly Drawn Boy
De csak 10 percig!

Vajon hol lehetnek most ezek az emberek, akiket egy jövőben elkészülő épület látványtervére illesztettek, mint illusztrációt? A papa mögött álló ázsiai nő vajon tudja-e, hogy egy magyar múzeum fantomképére került rá?

Csak azért, hogy ne felejtsem el, lementem ide.

András ma nagyon nyomult az MBTI-s személyiségteszttel - én az ENFP kategóriába esek.
0:00 van!

Parák

Múltkor, kondi óra végén a tesitanár levezetett nekünk egy relaxációs nyújtást. Ilyen buzifuvolás, fátyolos zenére ment az egész, aztán a legutolsó elemnél ilyet szól, hogy most gondoljunk valami szépre. Nem tudtam mire gondolni, bakker!

Kicsit rosszul éreztem magam, mert mindenki teljesen meg volt hatva, én meg semennyire.
Persze a kombinón mindig tudok jó dolgokra gondolni, de ilyen feszített helyzetben nem ment.
Ez most annak kapcsán jutott az eszembe, hogy visszahallgattam a másfél évvel ezelőtti kedvenc számomat, ami érzelmileg mindig felspannolt, mégha naponta 8-szor meghallgattam, akkor is. Régen egy csomót jártunk koncertekre - ahol a vbk, meg a társaságon belüli létező esetleg ponthogynemlétező kapcsolatok és a zene összhatására mindig hozzátett a koncertélmény az aktuális lelki állapotunkhoz. Már az idejét se tudom, hogy mikor volt ilyen utoljára, hogy sokan együtt lettünk volna.

Lelkesedni akarok! Meghatódni! Mondjuk akkor már ott tartunk, hogy a két előbbi jelenség eléréséhez dolgozni kell, szokni, és nem várni rájuk, hanem türelemmel viseltetni. A bejegyzés hangulatától függetlenül amúgy pont kezdek hozzá szokni az új városhoz, meg úgy ülepednek a dolgok egy kicsit jó két hete... kéne valami színes ide.

Az alábbi egy link egy zenéhez, ami ma tetszett, meg úgy régebben is, ugye:

Mystery Jets - Scarecrows in the rain

-Csakúgy eszembe jutott: Joan Baez ~ Laura Marling

-Mindjárt indulunk a szokásos temető-túrára, a kocsit pedig én vezetem! Csípem a gyertyagyújtást, meg a gesztenyét ilyenkor.

-A letűnt hetek zárásaképpen:

"Regresszió a bogárreflexbe. Sokan vannak közöttünk, akik ijedtükben bezárkóztak, begubóztak, moccanni sem mernek. Nem akarják látni, hallani azt, ami körülöttük történik. Elhessegetik a külvilágot, elhessegetik még önnön gondolataikat is."


-Tegnap voltunk apuval Almádiban. Szép idő volt, sütött a nap: már hetek óta vártam, hogy kicsit kitörjek a szokásos pesti egységek (kombinó - 2-es villamos - albérlet - egyetem) legéből.
Az egyetlen para az volt, hogy fáradt voltam, mint a fene az előző esti buláj miatt, szóval arányaiban véve közel se élveztem ki annyira az egyik utolsó színes őszi szombat délutánt, mint amennyire előtte ráflesseltem!

Most matek zh-ra tancs, aztán még írok, ha olyanom lesz.

Álmos vagyok, tanulni kéne, de inkább alszok. A fenti videó pedig egész egyszerűen király:)
Éljenek a SOTE könyvtárában, orvostanhallgatók és Réka körében töltött váll.gazd. zh-ra való tanulások!:)

http://www.disznovagas.hu

Szóval most éppen egy olyan korszak zenéivel nosztalgiázok, melyben anno még szintén nem alakult ki az új baráti világrend. Innentől kezdve pedig képmutatás az egész!

Háhá, a portás srác meg nyomja a Scootert:D Fire, hájpá hájpá!*
Vajon hány blogos köcsög írt valamit a fenti együttessel kapcsolatban?

* asszem csak az indexes videót nézi...

Ááá! Gyorsan gyorsan ezt ki kell írnom magamból, pedig itt vagyok a szembe hotel aljában: vannak olyan arcok, akik az iwiwes portfoliójukra feltöltenek egy csomó képet magukról, és azt úgy nevezik el, hogy "én a gitáromat pengetve" vagy "én a badacsonyi tanuhegyek bércfokán" vagy "én boldogan mosolyogva", stb. Ezt miért kell így?! Mutassátok meg, hogy milyen összetett személyiségek vagytok!

Ja, amúgy nekem is sok képem van fent. De az említett oldal mindig reakciót vált ki belőlem, tekintve, hogy annyian használják, mint pl. a buszokat is.

A hazugságnak újkori formái jelentek meg: elmész egy közepes buliba, utána pedig kiírod az msnre, hogy milyen hatalmasat pakoltatok a múlt éjjel, így a mások is láthatják, hogy te mekkora partiarc vagy, és igenis érezzék magukat rosszul, hogy nem pörgetik ennyire az eseményeket. Vagy amikor ugyanezt csinálják a szerelmükkel!


Gváá! Holnap költözök fel Pestre. Már régen lejárt az iskolás hétköznapok estéjét jellemző filmes/zenés lőcsölések, lefekvés előtti időhúzások ideje, tekintve hogy már 4 hónapja legálisan csinálom, de ez az utolsó este, hogy még teljesen itthon vagyok. Pics!% Marhára szerettem Fehérvárra járni a Telekibe 6 évig! Teljesen nyugodt szívvel gondolhattam/lehettem abban a témában, amiben éppen lenni akartam, naponta másfél óráig buszoztam, mindig friss aláfestéssel, változatos és zöld tájjal... Ennél nagyobb szellemi szabadságot nem is lehet elképzelni! Elég volt odafigyelni az órákon, anyuék nem frusztráltak a számomra érdektelen tárgyakkal, szóval szinte tényleg csak azt tanultam, amit kellett, tehát itthon is firkálgatással, olvasgatással, msneléssel meg bagatell álmodozásokkal ment az idő... Asszem ideje szorgalmasabbá, nettebbé, felelősségteljesebbé válnom.
Jövőre kevesebb ötletet, és sokkal több megvalósult tervet kérek magamtól! Egyelőre nem merek sokat várni... inkább jöjjön magától a sok jóság.
Van amúgy néhány berögzült hülyeség, amit szintén hat éve nyomatok: pl. az ikomat horoszkópos oldalakat máig elolvasom heti rendszerességgel, pedig már mióta esztelenségnek tartom:O)

Gólyatábor tanulság: talán TEK szakkoli, de ha nem, akkor Széchenyi--> kezdődik az esztelen karrierépítés, ami mostantól tényleg nem vicc, csak az a para, hogy legbelül egyáltalán nem érdekel az üzleti szféra, és a brutál vicc az, hogy vál.gazd. profilú szakon keresztül vergődve szeretném elérni a bölcsészmérnökséget. Nem írom le, hogy milyen tervek közül kell válogatni, de egy gondolatot biztos: a zenepatika eszmeiségét szeretném követni a munkámban is - létre kell hozni egy hangulatterápiás gyógyszertárat, ahol a beteg arcok a bajukra megfelelő tápot kapnák meg trekkek és albumok formájában. Ezért persze fizetnének, de megtörténne az a pillanat minden egyes tranzakció során, mint a színházban. Más kérdés, hogy állandóan összehordom ezeket a hangulattörténeti baromságokat itt, de valójában soha nem teszek semmit érte, pl. felvettünk egy csomó filmalapanyagot márciusban, most szeptember eleje van, és még mindig nem vágtuk meg. Mondjuk főleg számítógéphiány miatt, de akkor is.

Visszatérve: a legparadoxabb az volt, hogy a GT-ben főleg az elmúlt évek legjobban hozzánk nőtt zenéit pörgették.

Na, de mára tényleg ennyit, bláz!

Másik János ugyanazt csinálja, mint mi!

Amúgy ennél a videónál mennyire tájidegenül hat már a 70-es években íródott magyar szám a 2009-es new yorki közegben. Nyilván ez a jó benne, bár erről a hangulati csavarról/fogódzóról nehéz úgy írni, hogy.

Ez meg a legkirályabb klip, mégha 3 éves is.

Azért vannak depressziós emberek, főleg a nagyvárosokban, mert mára már teljesen elszoktatták az embert az általános csendtől. Szinte tényleg mindenütt rapszódikus, pörgős zenét kapsz a füledbe, a buszon már megszokásból, a plázában/tv-ben meg ha nem is kéred, beléd oltják. Hozzá vagyunk szoktatva ahhoz, hogy mindig megéljünk egy 3 perces zeneszámhoz/kliphez hasonló érzelmi élményt az életünkben is, de mivel ezek az ingerek folyamatosan körülvesznek minket, a való életben is egyik többnapos emocionális élményből egy másikba menekülünk, mivel ezek nyújtanak a rövid reklámfilmekhez/Karády dalokhoz hasonló intenzitású gyorsan emészthető élményt, hogy ne legyen idő a semmilyenre. Szorongás egy programmentes héttől! Mi volt a középkorban, bakker?
Vagy nem?

Amúgy: több hónapon keresztül a szavazás állása szerint 9-en szavaztak, miután hazajöttem a vízitúráról, ez a szám 7-re csökkent. Hogyan?

Van-e még ember a Holdon?

Hold me bébi, hold on, Holdon!

A legnagyobb para az, amikor egy vágy/álomkép/idea huzamosabb ideig megragad bennem, a végére egyszerűen odakozmál az agyam falára, hogy amikor már belátom, hogy semmi értelme hízlalni az elképzelést, mert gyenge alapokon áll, illetve érzelmileg sem éri meg, sehogyse vagy csak alig tudom lekaparni onnan. Lehetetlen nem megszeretni a sokáig bennünk maradó anyagokat. Banalitás, de akkor is!

Még szerencse, hogy egyre könnyebben és sűrűbben jönnek az új és friss gócok, tényleg, és ez jó:)
Amúgy mindig ilyen kesernyés hülyeségeket írok ide, amit úgy próbálok jobbá tenni, hogy a bejegyzéseket valami ikomat naiv felkiáltással fejezem be, mint a két sorral feljebbi is.

(Az alábbi kép ám egy link, meg általában a képek mindig elvezetnek valahova.)


Meg a legjobb az, amikor bekapcsolom a gépet, és megnézem, hogy írtam-e a blogomba.

* Pontosan ezekben a percekben van egy éve, hogy földetértem Ferihegyen Salamancából hazafelé. És akkor mi van?
Ezt meg el ne felejtsem.

Egészségére, emlékére.

Ami egy évvel ezelőtt Salamancában ez volt, annak a szerepét most Lisszabonban ez játszotta el négyszeresen. Kommersz meg én vagyok! ;)

Kemény életigazságok

Zenebaj

Kellett nekünk 15-16 évesen ronggyá hallgatni a minőségi zenéket, hogy aztán leérettségizve a többszörösen túlhallgatott zenék között vájkáljunk, vagy épp pár hétre elegendő ismeretlen külföldi semmilyen zenéket hallgassunk! Ezekhez az újakhoz már közel sem kötődök annyira érzelmileg. Nincs rapszódia! Ráadásul a régi kedvencek új albumaival sem lehet mit kezdeni, a koncertekről nem is beszélve.
Tegnap jöttem haza a Voltról, első napon volt F. Ferdinand, amit azért is vártam nagyon, mert a 3 évvel ezelőtti szigetes koncertjük benne van a top 3-ban, ERRE sivár és semmitmondó volt! Ráadásul el is mentünk K.t. koncertről, ami külön bűntudatot okozott. Persze maga az esemény nyilván jó volt, tekintve, hogy rengeteg barát/barátnő részt vett, B-vel 2 órán át táncparádéztunk, Rékáékkal meg beiktattunk másnap egy többórás árkos döglést:)
DE: ennyit a negatív gondolatokról, ha nem találunk fél éven belül jó hallgatnivalót, akkor majd csinálunk!

Pfúh, amúgy a szóbeliket követő 8 nap nagyon brutális volt: 1 pince kólaparti, 1 Gabi kerti bul', 1 ketrec-bankett, 1 csapat reunió mekkmesterrel/csapatterápiával, 1 nemparti, 2 soproni. Nagyon zsúfolt és züllött volt, persze legalább egy hét alatt majdnem az egész ismertségi kört lefedtem:) Mivel hiányzott a műfajból az érték, ezért a végére már egészen másban mértem jóságot.

+1 vallomás: nem mentem el az intermédia-felvételire. Ezzel azt hiszem tényleg arconköptem a néhány évvel fiatalabb önmagam, de fáradt voltam, ráadásul iszonyatosan felkészületlen (nem mintha ez amúgy gátlásokat okozott volna). Azért nem mentem el, mert a jelenlegi korszakom nem az alkotásról, hanem az okosságról meg a sikerhajhászról szólt, az irány majd magától kifejlődik, ha itt lesz az ideje.

Ezután: Fisch'-arborétum-mauzóleum-lóverseny, nyári szöszmötölés, bicikli, tervek összefésűlése, megnézetlen kiállítások bepótlása, kirándulás egyeztetés, befőzés...megnyugvás:)

Jövő héten megyünk Lisszabonba, e!!!

Patetik

Addig maradunk egészségesek, ameddig nem adunk le a félgagyi-romántico elképzéleseinkből! Jövőre pedig...remélem fenntartjuk/kialakítjuk az új minőségi szigeteket.

Kieg.: meg van a forgalmi:)!

Mielőtt férjhez megyek, szervezek magamnak egy legénybúcsút:)

A keresett szám címe: Starálfur!

Fú, úgy bírtam régen azokat a "nehéz napokról szóló" kereskedelmi reklámokat, amikor a csaj a buliba érkezvén rájön, hogy béna a ruhája, lapult a haja, tehát szürke a lénye, majd a termék hatására felszabadul és a liftből kiszállva egy 5 mp alatt összeütött jószerkóban távozik, 20 centivel rövidebb szoknyában, kibontott jóhajjal és új kisugárzással... és ilyen tényleg van az életben! Persze az átalakulás legtöbbször nyilván belső késztetésből jön, de az ilyen kivételes szerencse mindig jól jön! Visszakacsint a tükör, ugye.


A másik: ha egy érzelmi hatásra kétszer is rájátszunk (pl. látvánnyal és zenével egyszerre), akkor azt már mindenki joggal patetikusnak bélyegzi.
De mi van akkor, ha 3-szor játszunk rá?
(-1) a harmadikon megintcsak (-1)!

(De a bejegyzés hangulata Libertines keverve a Good Songgal.)

Ezt meg egész egyszerűen nem lehet beágyazni.

Nyár van, gecau!

Csinnadattra, évforduló, rejtélyek éjszakája

Egy évvel ezelőtt készült el az első bejegyzés ezen a szent webhelyen.

Micsoda fenomén:)
Ez már komoly.

Anyu ballagó 8. osztálya az előbb adott szerenádot, a ház elvegyült velük.
Az elején még egész visszafogott volt a téma, nagyon nem akartam érintkezni a jelenséggel, de aztán az első tanársereggel együtt megjelent Luca (korábbiakban rajzolt nekem, 8 éves lány, volt zongoratanáromé, a faluban jó életérzésűek kasztjából), szokásos nagylány-kislány alapszituáció, vele néztük végig a klubhelység korlátmentes-életveszélyes teraszáról az éneklést. Teljesen meglepődtem, nagyon érett és laza, ráadásul képben van. Aztán megérkeztek a kísérő tanerők, velük elkezdtem politizálni, de mire feleszméltem, anyu becsődítette a tömeget a számítógépes szobába: hát persze, hogy hangszer mustra, harmonik előadás lett belőle... de legalább a volt zongitanár, Andi is látta a mutatványt végre:)

A végére teljesen megcsapott az ősi oktatási központ nosztalgiája, a tanárok és gyerekek közötti közvetlenség eme foka, ami a szoros együttélés miatt alakult ki ennyire. 4 éve én is elmentem a volt osztályommal szerenádozni, jáj...

Hohó, jövő héten valószínűleg mehetek forgalmi vizsgázni! Még jó, hogy érettségizek is, és a magyar tételeknek még nem álltam neki:)
Ha fogékonyabb lennék az ilyen őrült facebookos tesztekre, csinálnék egy "Melyik Michel Gondry videó lennél?" kvízt.

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez féregnyúlvány vagy esetleges fejlődési irány.

3 hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy az első ránézésre (és sokadszorra is) MGMT-nyúlónak tűnő Empire of the Sun zenéje békességet és harmóniát kelt bennem, erre ma letorrenteltem csomó mindent, többek között ezt is, és elsőre megnyugodtam. Néhány ismeretlen, jó minőségű zeneszámot tartalmazó mappa birtoklása tényleg sokat jelent!
No meg egy kis szocializálódás, tételrendezés.
Üres és tiszta befőttesüveg:)?

Ha most nem lennék lisztérzékeny, megennék egy brióst.

Mama unokája, Anakin az ovis farsangon Obi Wan Kenobinak öltözött! Hatalmas:)

Az idő múlását az is mutatja, hogy az iwiw-en egyre több az olyan adatlap, amit elhanyagolnak, 3-4 évvel ezelőtti tablófotók demonstrálják a felhasználót, vagy már rég kimúlt cicákat/kutyákat neveznek meg kisállatként.


Amúgy egyszer lehet írok egy szimmetrikus felépítésű, szégyen- és dicsőségcsarnok bejegyzést.
Hogy kinek lesz ez jó, azt én se tudom, elszámolok az apró hibákkal és jó pontokkal.

Aztán a másik, hogy egy év múlva biztosan úgy emlékszek vissza az érettségiszünetre, mint életem leglustább és leglassúbb másfél hónapjára, mert tulajdonképpen tényleg nem kell szűkölnöm a középszintű töri és magyar szóbelin. Nem lenne gáz ez a periód, ha nem Ősiben kéne örlődni egész végig. Elég lesz visszaszokni a tanulásra szeptemberben... Az elmúlt egy hónapban rábuktam a takarításra, konyharendezésre, meg az ilyen ultimate asszonykodásokra, hogy palástoljam a nemtanulás miatt érzett bűntudatomat. Szerintem ezek a csesznye bejegyzések is jól jellemzik ezt a szellemi pangást, gyakorlati fellendülést. Visszaolvastam közel egy évvel ezelőtti bejegyzéseket, sokkal lendületesebb, érzelmesebb volt valahogy mind... vagy csak most nem írok hozzá olyan szép körítést? Vááá!

Remények kontra árnyak! Zenében és egyebekben.
Ez az olyan együttesek keresztje, akik jó számokat írnak, kellemes dinamikával indulnak, remélem az új csodát és a 15. másodpercben megszólal az énekes siralma, onnantól kezdve pedig hallgathatatlan az egész.
Miért kell a túléléshez kényszereket képeznünk?

Teli vagyok elkrút* metaforákkal/k.k.k.-kel, és hiába tudom már a leírás pillanatában, hogy a gáz felé közelítenek, mégis le kell írnom őket. Aztán valahogy mégis kitörlöm. Csináljak búza-impresszionista-köcsög blogot is?

Bohhohhó, ó váháháá, olyan tervem van a jövőre nézve, hogy nem árulom el!:)

2009. június 4.

Holnap reggel felkelek fél 8-kor, megeszem a fogyireggelit, aztán elmegyek futni egy nagy kört hátul, azután kibiciklizek a szokásos péti lápra. Visszafelé lehet Berhidának jövök, de nem biztos.
Azután megtanulok 3 töri/irodalom/nyelvtan tételt. Átmegyek mamáékhoz pucékolni. A fél3as busszal bemegyek Fehérvárra vezetni. A buszon folytatom a befejezetlen könyvet. Aztán jó lenne a szobámban is rendet rakni, de lehet inkább valami film lesz. Lebeszélem anyuékkal a Balázs-féle vízitábor kontra filmestábor problematikát, válaszolok R.-nak. Megpecsételem a kibéküléseket, egyéb békeszerződéseket.

Hát nem csodás? Szükség van a kitörésre ismét!
Közben az intermédia felvételire való készülés is esedékes, gylá!

Fesztiválon ismerkedni olyan, mint kapcsolgatni a zenecsatornák között, komoly és figyelmet lekötő műsorok után keresgélve, miközben csak köcsög 3-4 perces videók vannak, és abból is csak 0,5% Chris Cunningham vagy Michel Gondry.

Hidden potential

Ez a május elég vegyes volt:
ballagási temetés/ceremónia, 3 napos írásbeli, Dancs szentkép, házioltár elkészítése tablófotókból, kimerülés a semmiért, döglés nyitott szemmel, evés hátán evés, vezetés, rutinvizsga, 110-zel az elkerülő úton, Tőke Gyula, 74 fős megaparti Almádiban, stresszel, rombolással, punkokkal, elizolált osztálytársakkal, párjelenséggel, utána osztály és PZS patália, érzelmi kiborulás#1, Fischer, Esztó, Turcsi, Réka színház, megcsalt óvodás társak, Portugália para, Réka itt, Dancs ragasztás majd feloldás, Pafe, ősiek para, majd nem para, András spanjainak főzés, ivász, én és jóbarátom egy éve -> érzelmi kiborulás#2, sírás, éjféli királyvideó+szivar+nőciség, másik fiútól másik napon több órás neutrális meglepődés, ezt a felsorolást senki se érti, következő éjjel Cseh Csaba és Tamás, inkább az utóbbi, 4.nap újra Réka+ A. spanok, Brains koncert, onnan kihívás, 2 órás gyp románc -> érzelmi kiborulás#3, gyors megnyugvás A. által, pihenés, írásbeli eredmények, 470 pont.

New York és Ogyessza

Zsinórban a 3. nem elégedett bejegyzés következik:



Szám és jelleg nélküli napok, illatok nélkül, nem is ismétlődve, hanem teljesen összemosva!
Volt már ilyen, ráadásul látszik a várva várt vége is, de a legközelebbi cél most már a nirvána, mindjárt ott vagyok, csak két megálló:)
Felgyorsult az idő, de közben valahogy mégis kitágult! A most zajló lumpolós napok arra mennek ki, hogy a folyamat viszaforduljon.

Ki szavazott utoljára?

Az jelentkezzen!



10 db kcsg egyállítmányos mondat következik, hogy kicsit kompenzálják a múltban felhalmozódott jelzőkáoszt:

-Elvirágzott az orgona.
-Baráti csalódás ért megint.
-Új zenék kellenek.
-Friss levegő is kell.
-Rendbe kell tennem a szobámat is.
-Porszívózással együtt!
-Jó lenne elmenni egy kiállításra.
-De színházba is.
-3 hónapnyi talány következik.
-Mély barátnőket a házamba!

Mellesleg: itt egyszer licitálok!

5 értelmetlen axióma

¤ Itt rinyálok a szélfúvás miatt, miközben a szelet sárkányeregetésre is lehet hasznáni! :)

¤ Damon Albarn meg egyszer benéz.

¤ Azért szerettem a 90-es évekbeli ruhákat, élesebben különültek el a lemúlt évtizedektől, mint ez a szutykos-lopós 2000-es évek.

¤ Megtaláltam egy újabb kapcsolódási gócpontot: persze nem MG szinten.

¤ Ki kéne alakítani az új irányzatot, amelyet olyan lump-wahornfélék képviselnének, akik a rendszer elleni tiltakozás jeléül teljesen hasznavehetetlen matematikai definíciókat, téziseket gyártanának, ipari mennyiségben, és ezt közzé is tennék! Sőt, pszeudo-tételekkel megtűzdelnék az egészet, hazudnának, matek nyelven!

Mellébeszélés! Mindig!

ß@&>äđ`˙)=äđ~ˇ^˘°˛˙°`*>^˘ß$ˇ^ß$°ß^˛$ß$

Mi a durvább? Ha valaki egy fotón okos fejet próbál vágni, vagy ha éppen stílusosan butát?

Az utak folyók, az autók halak

Meg kell írnom az elmúlt 6 év zenei élményeit összesűrítő, értékelő és demonstráló emlékirataimat.
Objektív visszatekintés... nagy munka lesz, egyfajta hitvallás. Tényleg, milyen jó lenne elkészíteni valamit, ami megfogható, benne van minden, van eleje, van vége, mintha becsomagolnám az egészet.
Antológia? Mennyire hiteles most sírni?

A legdurvább a legjobb.

The Coral

Ez az az együttes, amelyről amnézia után bármikor elhinném, hogy együtt szocializálódtunk, egy suliba jártunk:

Skeleton Key



Dreaming of you



Mondjuk több, mint 6 éve ismerem és hallgatom őket, ami pont kitölti a középiskolai élet intervallumot:)

Te őrült szél, ha már itt tekeregsz vagy 2 napja, hozd már meg azt az esőt!

Ha nincs idő kezet mosni, a higiénia-szint csökkenését visszafoghatjuk ceruzafaragással.

Mától újra hiszek a népi babonában!

Volt még négy percem a csengő megnyomásáig, szóval naná, hogy leültem az orgonabokor tövében álló padra, előveszem a szenyámat, beleharapok, erre - hát nem lefossa a copfomat egy fültövem mögött elröppenő madár?
:)



Közben szurkolok Moldovának, Kisinyovba egyszer elmegyek!

Amúgy.

Ennek ma van 4 éve!

Auróra koncert, Szóda bisztró, Ősi, 2005. április 15. :)

Fehér aspektus, nimfák, virágok

- Tormay Cécile
- Csókolom zenekar
- Marina Abramović


linkek később!

Azért jók a Madness videók, mert végig ugrálják és táncolják az egészet, különböző kosztümökben vagy egyenöltönyben:) És tényleg, a klipjeik 80%-a ezt a hangulatot sugározza!
Most szívesen lennék 1981-ben, valamelyik újhullámi együttes tagjaként vagy annak csajaként:)
Ömleny!

Voltunk ma a szomszédban (nagynéném + 2 idősebb lányunokatesó) húsvéti családi ebéden, ott volt idősebb lány fiúja, meg a srác szülei is, nagymamám, bátyám meg én plusz ők.
Drámai alapszituáció: a véridegen szülőpáros most volt először itt, még senki se ismerte őket, nyilván hozományvizsgálaton voltak itt.

Nagymamám már az elejétől kezdve gyanúsan viselkedett, persze egyértelműen a leendő arát dicsérte gátlástalanul, szembeállítva a húgával, hogy bezzeg az Ágit már 13 évesen a pult mögé lehetett állítani a boltban, EGÉSZ NAPRA, meg hogy örömét leli, bizony örömét leli a sütemény készítésben, meg ragadós volt a tekintete már kisbabakorában is. Aztán továbbment, áttért a mi gyerekkori ügyeinkre.

Nem ez volt az első alkalom, hogy mamám a család életének kínos részleteit emlegeti fel: a másik srácnál előhozta azt, ahogyan apu meg egy haverja 10 éves korukban megbosszulták a nyúlgyilkos kutyát, és kegyetlen részletességgel elmesélte, a vendégség közepén ülve, vigyorogva, mintha a történet (hallgatása és megélése) senkire tekintve se lenne zavarbaejtő!

Most azt a 90-es évekbeli mindennapi jelenséget vázolta fel, hogy 4 évvel idősebb bátyám, meg az 5 évvel idősebb Eszter kiskorombam hogyan löktek le engem a hintáról, hogyan koptattak le amikor gyümölcsöt árultak a főutcán, vagy gáncsoltak el amikor velük akartam játszani, és közben RÖHÖG, mert ugye olyan vicces, idegenek összenéznek, András fakad, meg hát nyilván én is, mert azóta megnőttem, de hát kész.

Zsiger, agyonkevert elektrogiccs.

Neverhood

Emlékszik valaki erre a játékra?













Kb. 2000-2001 magasságában lehetett menő. Az egész játék gyurmából készített animáció, marha jó szín-, hangulat- és zenei világgal...báá, most újra felteszem a gépre és játszok vele:)

Yann Tiersen jó zenét csinál, de buzisan énekel!
Pl. Monochrome, Life on Mars

Ha idősebb fiú lennék, tuti ilyen színes, buggyos reneszánsz felöltőkben és bő sapkákban közlekednék, lanttal, meg vagy 10 ugyanilyen stílusban felöltözött 120 centis gyerekkel.



Így utaznánk buszon, megjelennénk az erőszakos események vagy akár egy tűzoltás alkalmával, mennénk az alja kocsmákba, a sleppem és a zene mindenhová elkísérne.

Dedikálva...

...Esztónak, aki még soha nem járt a szobámban! :)







Ilyen volt 2008. augusztusában, és még most is hasonló.

Tennivalók

-tabló elkészítésével kapcsolatban: veszprémi dekorbolt, asztalos, tazok a tanárokról

-utánanézni: Bergson filozófiája! amit magyarórán tanultunk róla, olyan szinten kezdett el érdekelni, mint anno az f.
Nem az a lényeg, hogy gyorsan, hanem hogy pontosan menjen az az óra, ugyebár.

-NAVA parti: Bódy Gábor (1980-as Psyché és Nárcisz <3)

-megszerezni: Weöres Sándor - Psyché

-letölteni: metronóm programot

-elmenni a szegedi Warhol kiállításra, futni

-megtetszett lánynevek: Léna, Léda, Ingeborg

-kidolgozni a játékfilm és dokumentumfilm közötti hídfilm koncepcióját:

főleg a ma délután tapasztalt, önmagát hidegen leíró, abszurd melodrámát lenyomó 52 éves asszony, aki "Bevallom, végtére is sosem voltam elég ambiciózus, ha úgy mondják. Jól mondom? Nem úgy volt az akkoriban. A 8 osztály után mentünk a Bakony művekhez. Meg ugye sose szerettem tanulni. Aztán férj, gyerekek. Fáradt vagyok, ki vagyok égve, el se tudnám képzelni, hogy tanfolyamot végezzek."
Pontosan ugyanazt a dramaturgiájú monológot tolta le, amire rá szeretném venni az embereket. Hihetetlen volt! Az a statikus belenyugvás, ahogyan önnön létének csökönyösségeit aprította... kár, hogy nem tudom a nevét. Mondjuk kamera előtt tuti produkálná magát.

-meg ugye holnap írunk töri témazárót, nem álltam még neki, és 18:59 van

A világhoz az Amerikából hozzáadott értékek közül csak nagyon kevés dolog ragad magával igazán, de ez az egy biztos: Wes Anderson filmjei és az őket felépítő zenei alapkövek, valamint Bill Murray.

Asszem a művészetek és az őket meghatározó irányzatok akkor tudnának tovább fejlődni, ha a jelentől számítva úgy 10 évig nem történne semmi, az új együtteseknek nem lennének koncertjei, festeni csak szobát lehetne, esetleg kerti széket, rajzolni pedig maximum grafikont. Senki nem próbálna újat létrehozni és erre késztetése sem lenne, hiszen a jelenben úgysem jut eszébe senkinek semmi.

Lehet, hogy az egész válság ezt üzeni: foglalkozz a saját földeddel, és ne lopkodd a 70-es, 40-es, 80-as, vagy akárhányszor 10x-es éveket! A divat mind zenei mind öltözkedés terén lejjebb húzza, tiporja azokat a letűnt időket, melyeket már egyszer eljátszottak. Ugyanazt a filmet akarjuk újraélni, ugyanolyan ruhákban és zenékben!

GYÁÁÁ
gáz!

Integrálj velem!

-

Rájöttem: akkor vagyok depressziós, ha nem vagyok VIDÁM! :)

A probléma gyökere az, hogy állandóan, minden formában és alakban ezt az alant tapasztalható pezsgési fokot keresem, és hogyha nem találom meg, általában csalódok, és jön a kilátástalanság köpenye és krémpúdere.

Vampire Weekend - A-Punk




Persze racionálisan mindig megerősítem magamban, hogy felesleges lepkehálóval rohangálni egy olyan mezőn, ahol éjjel van, és csak az emlékeink közt él egy kép a nappal repkedő pillékről.
De mindig feltámad ez a hüle kétely-métely-érzés! Hiába TUDOM, hogy az, egyszerűen él. (valójában nem akarom megölni?)
Hogyan lehet felülkerekedni? Íme nekem.

A másik: az ü betű olyan szép. Akármikor beszélünk vele/róla/közbenjárásával.

Táncolunk a túlzsúfolt, közhelyszerű tömeghelyen (ahol már nem is mi vagyunk az új vér) a szép kis, régi (barátilag be nem teljesedett) baráttal, egyszercsak megszólal a dancehall-őrület szám után egy ismerős, kedves, tejlangyi emlékeket idéző dallam: a Friday I'm in love a Cure-tól!

A legjobb pillanat: a felismerés, hogy mindketten szeretjük/tük ezt a számot, nagyjából egy időintervallumban! Tánc közbe mondja hogy szereti. Ismeri, tehát számára is hasonló bájos elvágyódást jelent belülről ez a szám! Mialatt hallgattuk, az egész olyan volt, mint egy közösen meg nem élt 80-as évek. Persze, napjainkban ki ne ismerné ezt, de ebben az esetben másról van szó, itt abszolutértékes fiú-lány kapcsolatról (=barátságféle, ugye matek.)
hejjj

jaj nekem, kellett ennyi embernek megmutatni ezt a blogos hóbelebancot:)

Ezt a gyereket meg az iwiw-ről loptam le, kb. egy éve. Hogy pózolhat valaki így 11 évesen?
Totál örökbefogadnám.

Már csak 43 perc, és 18 éves leszek!

Rendelési rendellenesség
ilyen is csak ritkán ér
- nemesség, dekesség

Fura haikut faragtam, de én se gondoltam -
komolyan.

HÁHÁHÁ

Az egyik: a tescó-s tézis beigazolódni látszik az intersparban is - Goldfrapp, majd egy ismeretlen kortárs folkszerűség nyomult a rádióban! KI irányítja, mégis kicsoda? (ma esti élmény)

A másik: a másfél hónappal ezelőtti meglepődésemet is most publikálom, mely középpontjában természetesen már bemutatott alak áll: M.G.
Már nem azért, de szerintetek mégis mikori ez a klip?

Oui Oui - La Ville




A megoldás a születési évem+1, azaz 3968064 gyöke! Elég durva, hogy évekkel a retro öltözék, színek, feketefehér újságpapír sztájl divattá válása előtt ennyire arcpirítóan frisseket tudott alkotni. Ja, és egy Blur szám címe is a megoldás, ha nem lenne ott véletlenül egy számológép a kellékek között.

ÁáÁáÁ !!#!

mit buzulok itt a last.fm-mel, ha egyszer tudom, mire van szükség?!

Oui Oui - Les Cailloux



: )

Megjegyzés egy korábbihoz fűzve

Esti Mustre bejegyzés/3.álom-->
az itt szereplő groteszk figura mintha az előszilveszteri lény és a Mario és a varázsló c. műben szereplő Cipolla megelőlegezett karakteregyvelege lett volna...hátborzongató
van ennek valami jelentése, beágyazott archetípus álomban vagy csak képzelgés matektanulás helyett?

A kárhozat kórháza itthon

báááá! leírhatatlan módon kínoz a romantikus elvágyódás itthonról! a legvészesebb, hogy már tehernek érzem a szüleim társaságát...mintha én lennék a Balatonba fagyott róka
közben a továbbtanulás kérdése egyre többször kopogtat, úgy érzem a helyzetben magam, mint egy erőtlen, és mozgásképtelen rongybaba, de ami végképp felidegesít néha (tényleg), az a szüleim hozzáállása a témához. nem azt mondom, hogy nem érdekli őket, de ők még inkább tanácstalanok az ügyben...ejjehúja..
a leépítés és a szembeesítés egy másik területen pedig egyre inkább időszerű, mert a végén újra ugyanabban a cipőben járok, amiben oly sokszor tettem az elmúlt évek során
hogy lehet agyat cserélni? hogy lehet felébredni és új vizekre ereszkedni tényleg hatásosan?

megőrizni önmagunkat, továbbfejlődni, régi hangulatokat elfeledni, pozitív felhangnak véget vetni kérdőjel

eredményen innen, vizsgán túl

egy még újabb korszak hajnalán, aminek az lesz a különlegessége, hogy ugyanolyan, mint az előző. Ettől lesz igazán újszerű. 3 év után zavarbaejtő a nagybetűk használata, az állatok iránti afíció is megváltozni látszik. Tibor, a szomszéd pedig rég volt ennyire elemében alegrív módon melankólikus.
Mi lesz itt, kérem?


Blur - Tender




Az elmúlt két hét tényleg totál kimerítő volt, a bőröm teljesen új reakciókat vonultatott fel a stressz(?) ellenében.

Ja igen! ötletek és felmerülések:
-egy buli, ahol valaki egy projektor segítségével folyamatosan költ, azaz kivetíti a falra a realtime módon íródó versét, esetleg novelláját

-mi van akkor, ha valójában doppelgängerünk, akivel találkozunk az utcán, a valódi énünk, és mi magunk vagyunk a kétlábonjáró másolatai/klónjai/doppelgäangerei önmagunknak?

-abszurd/groteszk/szatírikus darabok
a mostban ezek tűnnek az egyetlen jövőbeli irányvonalnak

-hangulat: a dolgok megélése helyetti tétlen képzelgés
esemény: egy meg nem élt hangulat?

-az ötödik mindig közhely, mint az előtte szóló banalitások



















Grúz zenészek és Michel Gondry.

A kettőnek persze semmi köze egymáshoz, de mindegy: számomra a legdurvább érzelmi/melan coca colázó hangulatú klipje a Knives Out (Radiohead száma) volt mindig, és múltkor pont elém keveredett. Ezután tudtam meg, hogy: az ömleny teljesen a francia srác sztorija.
Igyekszem nem leírni ide, mert akkor tulajdonképpen a lelkében vájkálnék húszabáló karvajként, ráadásul ellopnám az arcát, mint ahogyan azt egy ismeretlen 3 éves mondta, miután lefényképezte egy felnőtt. Rendhagyó módon be se ágyazom a videót! háháhá, nézzen utána az, akit érdekel! Igaz, akit érdekel, az nyilván már ismeri, aki nem ismeri és érdekelné, az feltehetően 14,5 éven aluli, vagy csak most találkozott a fénnyel. De pont az ilyen pikantériájú dolgok érzékenyítenek el.

Asszem most megint elköltöztetem a blogot, mert túl sok minden jött ki belőlem. Egyszerűen képtelen vagyok megosztani a legféltettebb zenéimet/videókarcolataimat másokkal! A félelem, hogy ellopják az arcom, felemészt még annál a gondolatnál is, hogy a legjobb a barátaimnak mutassam meg. NEM, NEM ÉS NEM! A legrosszabb az a pillanat, amikor felidézik, hogy milyen jó... Persze mivel nagyon szeretem őket, adok nekik érzés anyagot, de általában olyat, amitől nem félek megválni: mert már csak a múltbeli énem lenyomatáról van szó, egy régen kiadott novelláról. Amit már kölcsönadtam, azt soha többé nem hallgatom viszont, mintha csak töröltem volna a lemezről, vagy a kukába dobtam volna. Itt le lehetne rúgni a gombolyagot, és utána felgöngyölíteni egy szép gondolatmenetet, tézislabirintust arról, hogy az életem többi részén hogyan nyilvánul meg ez a féltés, kapcsolatrendszereimben, egyéni fejlődésemben, de már kicsit sok a vaker. Így természetes a szelekció, ugyebár.

Ámbátor. ez meg milyen kifejezés már?

Létezik személyiség emlékek nélkül?

Jó ízű tanulás

Még ha sokat is kell, akkor is jólesik tanulni a két hetes punyadás, dőzsölés, romlás után!

Isten hozott engem a munkával teljes hétköznapokban:)!

Elseji borúra derű

..hamarosan!

Ezeket sem tenném ki az ars poetica rovat ablakába, de a szín és hangulat világa tetszik a klipeknek, valamint a zene jó alásfestés tükörben való önbámuláshoz (az uccsó alatt visszakacsintott) ;)


Devendra Banhart - Carmensita



bollywoodi filmeket kéne tölteni, nyáron Salamancában kétszer voltunk helyi barátság moziban indiai filmeket nézni, az első realista volt, de a második...kábulat,képzelet,agyrém,bajszos szerelem...úristen, letöltöm:)!

Cibelle ft. Devendra Banhart - London, London



bejövős kosztümök


Cibelle - Punk da Periferia



jó színek, arckenyec

2009-ben még nem ragadtam tollat

de billentyűzetet igen, így hát: már azt sem tudom, mit kéne megfogadni, a levegő fogy, a falak körbevesznek, közelednek...mikor jön el a felszabadulás? miért termelődik saját rendszeren belül ellenanyag?
2 napos passió, lehet ez már a tisztítótűz...remélném
tegnap este is - mint valami rossz álomban, a végén már csak nevettem, hogy tényleg

persze rengeteg pozitívummal, ugye.