2009. január 31., szombat

A kárhozat kórháza itthon

báááá! leírhatatlan módon kínoz a romantikus elvágyódás itthonról! a legvészesebb, hogy már tehernek érzem a szüleim társaságát...mintha én lennék a Balatonba fagyott róka
közben a továbbtanulás kérdése egyre többször kopogtat, úgy érzem a helyzetben magam, mint egy erőtlen, és mozgásképtelen rongybaba, de ami végképp felidegesít néha (tényleg), az a szüleim hozzáállása a témához. nem azt mondom, hogy nem érdekli őket, de ők még inkább tanácstalanok az ügyben...ejjehúja..
a leépítés és a szembeesítés egy másik területen pedig egyre inkább időszerű, mert a végén újra ugyanabban a cipőben járok, amiben oly sokszor tettem az elmúlt évek során
hogy lehet agyat cserélni? hogy lehet felébredni és új vizekre ereszkedni tényleg hatásosan?

megőrizni önmagunkat, továbbfejlődni, régi hangulatokat elfeledni, pozitív felhangnak véget vetni kérdőjel

Nincsenek megjegyzések: