A probléma gyökere az, hogy állandóan, minden formában és alakban ezt az alant tapasztalható pezsgési fokot keresem, és hogyha nem találom meg, általában csalódok, és jön a kilátástalanság köpenye és krémpúdere.

Vampire Weekend - A-Punk




Persze racionálisan mindig megerősítem magamban, hogy felesleges lepkehálóval rohangálni egy olyan mezőn, ahol éjjel van, és csak az emlékeink közt él egy kép a nappal repkedő pillékről.
De mindig feltámad ez a hüle kétely-métely-érzés! Hiába TUDOM, hogy az, egyszerűen él. (valójában nem akarom megölni?)
Hogyan lehet felülkerekedni? Íme nekem.

A másik: az ü betű olyan szép. Akármikor beszélünk vele/róla/közbenjárásával.