Múltkor, kondi óra végén a tesitanár levezetett nekünk egy relaxációs nyújtást. Ilyen buzifuvolás, fátyolos zenére ment az egész, aztán a legutolsó elemnél ilyet szól, hogy most gondoljunk valami szépre. Nem tudtam mire gondolni, bakker!
Kicsit rosszul éreztem magam, mert mindenki teljesen meg volt hatva, én meg semennyire.
Persze a kombinón mindig tudok jó dolgokra gondolni, de ilyen feszített helyzetben nem ment.
Ez most annak kapcsán jutott az eszembe, hogy visszahallgattam a másfél évvel ezelőtti kedvenc számomat, ami érzelmileg mindig felspannolt, mégha naponta 8-szor meghallgattam, akkor is. Régen egy csomót jártunk koncertekre - ahol a vbk, meg a társaságon belüli létező esetleg ponthogynemlétező kapcsolatok és a zene összhatására mindig hozzátett a koncertélmény az aktuális lelki állapotunkhoz. Már az idejét se tudom, hogy mikor volt ilyen utoljára, hogy sokan együtt lettünk volna.
Lelkesedni akarok! Meghatódni! Mondjuk akkor már ott tartunk, hogy a két előbbi jelenség eléréséhez dolgozni kell, szokni, és nem várni rájuk, hanem türelemmel viseltetni. A bejegyzés hangulatától függetlenül amúgy pont kezdek hozzá szokni az új városhoz, meg úgy ülepednek a dolgok egy kicsit jó két hete... kéne valami színes ide.
Az alábbi egy link egy zenéhez, ami ma tetszett, meg úgy régebben is, ugye:
Mystery Jets - Scarecrows in the rain
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése