Napi osztás

"Aki mindenkinek akar tetszeni, az senkinek sem fog igazán." - mondta a a szülinapos lakótársnőm, úgy 3 hete.

Meg kéne tanulnom valami egyensúlyi hozzáállást kialakítani: vagy nem elkiabálni a dolgokat, vagy jobban beleélni magam. Ez a fenti kettő jelentené, hogy vagy a jövőben élek, vagy a múltban? Apropó: jelenben élni = arany középút?

Miért nem tudjuk mi kiválasztani az agyunkat koordináló mechanizmusokat?

Waszlavik László mellett balra az csaj ott az én 10-12 évvel idősebb doppelgängerem!

Mindjárt.

15/20

Most: Devendra Banhart, Nick Drake, Bright Eyes, talán egy kicsi Badly Drawn Boy
De csak 10 percig!

Vajon hol lehetnek most ezek az emberek, akiket egy jövőben elkészülő épület látványtervére illesztettek, mint illusztrációt? A papa mögött álló ázsiai nő vajon tudja-e, hogy egy magyar múzeum fantomképére került rá?

Csak azért, hogy ne felejtsem el, lementem ide.

András ma nagyon nyomult az MBTI-s személyiségteszttel - én az ENFP kategóriába esek.
0:00 van!

Parák

Múltkor, kondi óra végén a tesitanár levezetett nekünk egy relaxációs nyújtást. Ilyen buzifuvolás, fátyolos zenére ment az egész, aztán a legutolsó elemnél ilyet szól, hogy most gondoljunk valami szépre. Nem tudtam mire gondolni, bakker!

Kicsit rosszul éreztem magam, mert mindenki teljesen meg volt hatva, én meg semennyire.
Persze a kombinón mindig tudok jó dolgokra gondolni, de ilyen feszített helyzetben nem ment.
Ez most annak kapcsán jutott az eszembe, hogy visszahallgattam a másfél évvel ezelőtti kedvenc számomat, ami érzelmileg mindig felspannolt, mégha naponta 8-szor meghallgattam, akkor is. Régen egy csomót jártunk koncertekre - ahol a vbk, meg a társaságon belüli létező esetleg ponthogynemlétező kapcsolatok és a zene összhatására mindig hozzátett a koncertélmény az aktuális lelki állapotunkhoz. Már az idejét se tudom, hogy mikor volt ilyen utoljára, hogy sokan együtt lettünk volna.

Lelkesedni akarok! Meghatódni! Mondjuk akkor már ott tartunk, hogy a két előbbi jelenség eléréséhez dolgozni kell, szokni, és nem várni rájuk, hanem türelemmel viseltetni. A bejegyzés hangulatától függetlenül amúgy pont kezdek hozzá szokni az új városhoz, meg úgy ülepednek a dolgok egy kicsit jó két hete... kéne valami színes ide.

Az alábbi egy link egy zenéhez, ami ma tetszett, meg úgy régebben is, ugye:

Mystery Jets - Scarecrows in the rain

-Csakúgy eszembe jutott: Joan Baez ~ Laura Marling

-Mindjárt indulunk a szokásos temető-túrára, a kocsit pedig én vezetem! Csípem a gyertyagyújtást, meg a gesztenyét ilyenkor.

-A letűnt hetek zárásaképpen:

"Regresszió a bogárreflexbe. Sokan vannak közöttünk, akik ijedtükben bezárkóztak, begubóztak, moccanni sem mernek. Nem akarják látni, hallani azt, ami körülöttük történik. Elhessegetik a külvilágot, elhessegetik még önnön gondolataikat is."


-Tegnap voltunk apuval Almádiban. Szép idő volt, sütött a nap: már hetek óta vártam, hogy kicsit kitörjek a szokásos pesti egységek (kombinó - 2-es villamos - albérlet - egyetem) legéből.
Az egyetlen para az volt, hogy fáradt voltam, mint a fene az előző esti buláj miatt, szóval arányaiban véve közel se élveztem ki annyira az egyik utolsó színes őszi szombat délutánt, mint amennyire előtte ráflesseltem!

Most matek zh-ra tancs, aztán még írok, ha olyanom lesz.