Az idő múlását az is mutatja, hogy az iwiw-en egyre több az olyan adatlap, amit elhanyagolnak, 3-4 évvel ezelőtti tablófotók demonstrálják a felhasználót, vagy már rég kimúlt cicákat/kutyákat neveznek meg kisállatként.


Amúgy egyszer lehet írok egy szimmetrikus felépítésű, szégyen- és dicsőségcsarnok bejegyzést.
Hogy kinek lesz ez jó, azt én se tudom, elszámolok az apró hibákkal és jó pontokkal.

Aztán a másik, hogy egy év múlva biztosan úgy emlékszek vissza az érettségiszünetre, mint életem leglustább és leglassúbb másfél hónapjára, mert tulajdonképpen tényleg nem kell szűkölnöm a középszintű töri és magyar szóbelin. Nem lenne gáz ez a periód, ha nem Ősiben kéne örlődni egész végig. Elég lesz visszaszokni a tanulásra szeptemberben... Az elmúlt egy hónapban rábuktam a takarításra, konyharendezésre, meg az ilyen ultimate asszonykodásokra, hogy palástoljam a nemtanulás miatt érzett bűntudatomat. Szerintem ezek a csesznye bejegyzések is jól jellemzik ezt a szellemi pangást, gyakorlati fellendülést. Visszaolvastam közel egy évvel ezelőtti bejegyzéseket, sokkal lendületesebb, érzelmesebb volt valahogy mind... vagy csak most nem írok hozzá olyan szép körítést? Vááá!

Remények kontra árnyak! Zenében és egyebekben.
Ez az olyan együttesek keresztje, akik jó számokat írnak, kellemes dinamikával indulnak, remélem az új csodát és a 15. másodpercben megszólal az énekes siralma, onnantól kezdve pedig hallgathatatlan az egész.
Miért kell a túléléshez kényszereket képeznünk?

Teli vagyok elkrút* metaforákkal/k.k.k.-kel, és hiába tudom már a leírás pillanatában, hogy a gáz felé közelítenek, mégis le kell írnom őket. Aztán valahogy mégis kitörlöm. Csináljak búza-impresszionista-köcsög blogot is?

Bohhohhó, ó váháháá, olyan tervem van a jövőre nézve, hogy nem árulom el!:)