Yann Tiersen jó zenét csinál, de buzisan énekel!
Pl. Monochrome, Life on Mars

Ha idősebb fiú lennék, tuti ilyen színes, buggyos reneszánsz felöltőkben és bő sapkákban közlekednék, lanttal, meg vagy 10 ugyanilyen stílusban felöltözött 120 centis gyerekkel.



Így utaznánk buszon, megjelennénk az erőszakos események vagy akár egy tűzoltás alkalmával, mennénk az alja kocsmákba, a sleppem és a zene mindenhová elkísérne.

Dedikálva...

...Esztónak, aki még soha nem járt a szobámban! :)







Ilyen volt 2008. augusztusában, és még most is hasonló.

Tennivalók

-tabló elkészítésével kapcsolatban: veszprémi dekorbolt, asztalos, tazok a tanárokról

-utánanézni: Bergson filozófiája! amit magyarórán tanultunk róla, olyan szinten kezdett el érdekelni, mint anno az f.
Nem az a lényeg, hogy gyorsan, hanem hogy pontosan menjen az az óra, ugyebár.

-NAVA parti: Bódy Gábor (1980-as Psyché és Nárcisz <3)

-megszerezni: Weöres Sándor - Psyché

-letölteni: metronóm programot

-elmenni a szegedi Warhol kiállításra, futni

-megtetszett lánynevek: Léna, Léda, Ingeborg

-kidolgozni a játékfilm és dokumentumfilm közötti hídfilm koncepcióját:

főleg a ma délután tapasztalt, önmagát hidegen leíró, abszurd melodrámát lenyomó 52 éves asszony, aki "Bevallom, végtére is sosem voltam elég ambiciózus, ha úgy mondják. Jól mondom? Nem úgy volt az akkoriban. A 8 osztály után mentünk a Bakony művekhez. Meg ugye sose szerettem tanulni. Aztán férj, gyerekek. Fáradt vagyok, ki vagyok égve, el se tudnám képzelni, hogy tanfolyamot végezzek."
Pontosan ugyanazt a dramaturgiájú monológot tolta le, amire rá szeretném venni az embereket. Hihetetlen volt! Az a statikus belenyugvás, ahogyan önnön létének csökönyösségeit aprította... kár, hogy nem tudom a nevét. Mondjuk kamera előtt tuti produkálná magát.

-meg ugye holnap írunk töri témazárót, nem álltam még neki, és 18:59 van

A világhoz az Amerikából hozzáadott értékek közül csak nagyon kevés dolog ragad magával igazán, de ez az egy biztos: Wes Anderson filmjei és az őket felépítő zenei alapkövek, valamint Bill Murray.

Asszem a művészetek és az őket meghatározó irányzatok akkor tudnának tovább fejlődni, ha a jelentől számítva úgy 10 évig nem történne semmi, az új együtteseknek nem lennének koncertjei, festeni csak szobát lehetne, esetleg kerti széket, rajzolni pedig maximum grafikont. Senki nem próbálna újat létrehozni és erre késztetése sem lenne, hiszen a jelenben úgysem jut eszébe senkinek semmi.

Lehet, hogy az egész válság ezt üzeni: foglalkozz a saját földeddel, és ne lopkodd a 70-es, 40-es, 80-as, vagy akárhányszor 10x-es éveket! A divat mind zenei mind öltözkedés terén lejjebb húzza, tiporja azokat a letűnt időket, melyeket már egyszer eljátszottak. Ugyanazt a filmet akarjuk újraélni, ugyanolyan ruhákban és zenékben!

GYÁÁÁ
gáz!

Integrálj velem!

-