Az utak folyók, az autók halak

Meg kell írnom az elmúlt 6 év zenei élményeit összesűrítő, értékelő és demonstráló emlékirataimat.
Objektív visszatekintés... nagy munka lesz, egyfajta hitvallás. Tényleg, milyen jó lenne elkészíteni valamit, ami megfogható, benne van minden, van eleje, van vége, mintha becsomagolnám az egészet.
Antológia? Mennyire hiteles most sírni?

A legdurvább a legjobb.

The Coral

Ez az az együttes, amelyről amnézia után bármikor elhinném, hogy együtt szocializálódtunk, egy suliba jártunk:

Skeleton Key



Dreaming of you



Mondjuk több, mint 6 éve ismerem és hallgatom őket, ami pont kitölti a középiskolai élet intervallumot:)

Te őrült szél, ha már itt tekeregsz vagy 2 napja, hozd már meg azt az esőt!

Ha nincs idő kezet mosni, a higiénia-szint csökkenését visszafoghatjuk ceruzafaragással.

Mától újra hiszek a népi babonában!

Volt még négy percem a csengő megnyomásáig, szóval naná, hogy leültem az orgonabokor tövében álló padra, előveszem a szenyámat, beleharapok, erre - hát nem lefossa a copfomat egy fültövem mögött elröppenő madár?
:)



Közben szurkolok Moldovának, Kisinyovba egyszer elmegyek!

Amúgy.

Ennek ma van 4 éve!

Auróra koncert, Szóda bisztró, Ősi, 2005. április 15. :)

Fehér aspektus, nimfák, virágok

- Tormay Cécile
- Csókolom zenekar
- Marina Abramović


linkek később!

Azért jók a Madness videók, mert végig ugrálják és táncolják az egészet, különböző kosztümökben vagy egyenöltönyben:) És tényleg, a klipjeik 80%-a ezt a hangulatot sugározza!
Most szívesen lennék 1981-ben, valamelyik újhullámi együttes tagjaként vagy annak csajaként:)
Ömleny!

Voltunk ma a szomszédban (nagynéném + 2 idősebb lányunokatesó) húsvéti családi ebéden, ott volt idősebb lány fiúja, meg a srác szülei is, nagymamám, bátyám meg én plusz ők.
Drámai alapszituáció: a véridegen szülőpáros most volt először itt, még senki se ismerte őket, nyilván hozományvizsgálaton voltak itt.

Nagymamám már az elejétől kezdve gyanúsan viselkedett, persze egyértelműen a leendő arát dicsérte gátlástalanul, szembeállítva a húgával, hogy bezzeg az Ágit már 13 évesen a pult mögé lehetett állítani a boltban, EGÉSZ NAPRA, meg hogy örömét leli, bizony örömét leli a sütemény készítésben, meg ragadós volt a tekintete már kisbabakorában is. Aztán továbbment, áttért a mi gyerekkori ügyeinkre.

Nem ez volt az első alkalom, hogy mamám a család életének kínos részleteit emlegeti fel: a másik srácnál előhozta azt, ahogyan apu meg egy haverja 10 éves korukban megbosszulták a nyúlgyilkos kutyát, és kegyetlen részletességgel elmesélte, a vendégség közepén ülve, vigyorogva, mintha a történet (hallgatása és megélése) senkire tekintve se lenne zavarbaejtő!

Most azt a 90-es évekbeli mindennapi jelenséget vázolta fel, hogy 4 évvel idősebb bátyám, meg az 5 évvel idősebb Eszter kiskorombam hogyan löktek le engem a hintáról, hogyan koptattak le amikor gyümölcsöt árultak a főutcán, vagy gáncsoltak el amikor velük akartam játszani, és közben RÖHÖG, mert ugye olyan vicces, idegenek összenéznek, András fakad, meg hát nyilván én is, mert azóta megnőttem, de hát kész.

Zsiger, agyonkevert elektrogiccs.

Neverhood

Emlékszik valaki erre a játékra?













Kb. 2000-2001 magasságában lehetett menő. Az egész játék gyurmából készített animáció, marha jó szín-, hangulat- és zenei világgal...báá, most újra felteszem a gépre és játszok vele:)