Na ez az az áttetsző, talán éppen csak szagolható jelenség, ami jó fogódzkodó lesz olyan későbbi magyarázatokhoz, melyek célszemélyei egyelőre egy meg nem határozható halmazban vannak.
(!)

Felnőttként is?

Pár nappal ezelőtt:
Hiányzik a popkultúra az életemből - mind zeneileg, mind pedig azon a mikroszinten, amit egy közösséghez való valódi tartozás jelent. Legyen ez albérlet, osztály, vagy akármilyen csoportosulás, amiben kialakul a köz által szeretett, elvárt és követendő irányvonal.

Úgy érzem, leginkább a halhatatlanság ellen küzdök azáltal, hogy ebben a félévben egy új (és számomra sokkal igazibb és inspirálóbb) tanulmányba kezdtem. Egyszerre két dolgot csinálni - egyszerre két életet élni - olyan földöntúli egyensúlyi munka, ami kevesebb alvással és alapvető életesszenciák elvesztésével jár. Mintha a dupla élményanyagért cserébe felére csökkent volna a hétköznapi emlékezőképességem - töredéknyi pihenő percek tűntek el, amik bár nem rendelkeznek plusz (szellemi) eseménytöltettel, pont az általános esemény feldolgozási/szűrési időt ritkítják. Mint amikor a halottat újraélesztik, létrejön a csoda, de mégis milyen mellékhatásokkal!

Na de, amúgy a helyzet az, hogy a másik egyetemi szál való nekem, és nagyon is helyesen tettem, hogy jelentkeztem ide. Csak közben a tavaly megszokott teret sem hagyom el szívesen, hiszen már nagyon megszoktam a közeget - elég alja emocionális hozzáállás az élethez, nemde:)?

Betekintő kitérő (-)

Nem érzem a kávéban a cukrot, hiába édesítem, folyamatosan keresem az ízt - és csak a legvégén, az utolsó korty előtt szembesülök vele, hogy a hiba oka egyszerűen csak annyi volt, hogy nem kevertem fel rendesen. Szórom bele a c-t, és a végén ott tornyosul az alján a kidobandó cukorhegy, újra és újra.

Amúgy is valami hasonló körforgásban vagyok magammal így a nyári dolgok közepette... itt ez a hatalmas jólét, találkozunk jó barátokkal, régi és új jó helyeken, csak valahogy törlődik, nem ragad le az élményanyag. Dolgozni kéne. Munka és magasztosabb cél nélkül a bulizás és utazás is csak haszontalan pazarlás, felesleges benzingőz szennyezése a flórának és faunának. De ez is csak átmeneti, a legszörnyebb, hogy tudom jól, hogy néhány hétről van szó, utána ismét gyökeres újrakezdés torony motívummal, immár két egyetemmel, saját szobával, ismerkedés ismeretlenekkel... Persze az egyensúly helyreállítása végett mindig be kell iktatni pihenő korszakokat, és szerencse, hogy ez pont most van, leülepszik az év, meg hogy ki és mi a fontos.
Kell számot vetni, de közben a fejbeni bagatellumok szaporítása felesleges és káros!
Ezért megyek most el vasalni.
Megoldás: tovább keresni az újat.

Szükséges-e a paradigmaváltás?
(folyt. köv.)

http://www.youtube.com/watch?v=8SJmWSWQgdM

A mindenit, tanulnom kéne még egy utolsót, na.

Komolyan, az egész Solow-modellben az amortizációs ráta (δ), vagyis a görög delta szereplése és felírása a legszórakoztatóbb. A megtakarítási ráta (s) kicsit szomorú, de ez a delta szinte húzza maga után a tényezőket, hedonista életet él, rombolja a tőkét, mégis javíthatatlanul bohém. A technikai haladás (g) és a népességnövekedés (n) semleges.

Szélfúvás helyett laptopbúgás.

Napi dallam+papa

Jövőre a tanulás túl fog mutatni önmagán: flow élménnyé válik. :)

Budapesten, egy kertes belvárosi lakásban, 2010. június 8-án, 0 óra 9 perckor, nyitott ablak mellett folytatott marketing tanulás közben disznóperzselés illata csapta meg az orromat. Komoly!

"Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?"

Kiegyenlítődés, avagy: nő-e már a bölcsességfogam?

Ami Amerikában Baywatch parti őrség, az nálunk Budapesten Margitszigeti Rendőrkapitányság: azt hiszem, itt is kibukik az a különbség a két teljesen idegen nemzet között, amely meghatározza, hogy miért nem tudják SP-ék* teljesen lekopírozni az önfeledt partihomárok világát Kanye W. szemüvegben, Lady Gagásan nyomva a refrént - illetve, hogy miért van különbség az amcsi csinált mosoly és ugyanezen kategória magyar változata között. Ebben a klipben is elárulja magát a földrajzi helyzet és az mezítlábas antropológia, a szereplők nem tudják lefejteni az arcukon felejtett Üvegtigris filmek nyomát. Amúgy a rózsaszín máz telefonra történő csöpögtetése illik a videó témájához, jó ötlet.

Plusz még, ami tetszett:



Kicsit kommersz-popper vagyok, de hát mikor nem voltam az:)?

*A klipet felhasználásra ajánlotta: Vica.

Tanulni, tanulni, tanulni.

2010

"Több mint tíz éves taxis pályafutásunk alatt volt alkalmunk több ezer utassal beszélgetni, eszmét cserélni, megvitatni a világ dolgait. Egyre inkább úgy éreztük, hogy a lakosságnak szüksége van egy olyan ügyfélbarát taxis cégre, amely kizökkenti utasait a mindennapok szürkeségéből, felvidítja és szórakoztatja őket utazásaik alkalmával."

"Úgy érezte, hogy a világ biztonságos hely... mert nem kapott soha nyaklevest...nem evett cibere levest."

Itt.

Az istenit

Spanyol nyelvóra, korrepetálás

"Me llaman el desaparecido
Que cuando llega ya se ha ido
Volando vengo, volando voy
Deprisa deprisa a rumbo perdido

Cuando me buscan nunca estoy
Cuando me encuentran yo no soy
El que está enfrente porque ya
Me fui corriendo más allá

Me dicen el desaparecido
Fantasma que nunca está
Me dicen el desagradecido
Pero esa no es la verdad

Yo llevo en el cuerpo un dolor
Que no me deja respirar
Llevo en el cuerpo una condena
Que siempre me echa a caminar

Me llaman el desaparecido
Que cuando llega ya se ha ido
Volando vengo, volando voy
Deprisa deprisa a rumbo perdido

Yo llevo en el cuerpo un motor
Que nunca dejade rolar
Yo llevo en el alma un camino
Destinado a nunca llegar

Me llaman el desaparecido
Cuando llega ya se ha ido
Volando vengo, volando voy
Deprisa deprisa a rumbo perdido

Cuando llegare... cuando llegare..."

Mániákus depresszió

Ha egyszer nagyon elborul az agyam, megszerzem Balaton együttes 'Levert vagy' c. számának az összes fellelhető verzióját (eddig az internet segedelmével találkoztam már tizenvalamennyivel) - és egész nap azokat fogom hallgatni. Ősiben kéne, de valószínű, csak Almádiban készíthetnék elő/vezethetnék le egy ilyen módszeres mérgezést magam ellen.

Kex együttes jóféle

Vannak olyan álmok, amiket sokkal komolyabban és tudatosabban kell venni kezdetekről fogva.

2010

Idén egyre többször találkozok azzal a fenoménnal, hogy egy helységben tartózkodok egy másik személlyel és mindkettőnk figyelme különböző médiumok által sugárzott videóra vagy zenére irányul, úgy, hogy mindketten csak a saját világunkat akarjuk befogni, a másikétől mereven elzárkózva. Laptop-háború, fényes kijelzők harca ez! Videómegosztók kánonja, szebb esetben unisonoja!

"Jóllehet, azt hiszem, nincs szükségem fikciókra
hogy tanúbizonyságot tegyek arról: vagyok aki vagyok
hisz jól emlékszem arra a lányra
arra a nagyon-nagyon-nagyon részeg mata részeg lányra
magatehetetlenül öntudatlanul részeg-részeg lányra
taxit akartam hívni neki vigye haza, de amikor elhugyozta magát a buszmegállóban
úgy gondoltam tartok egy lélegzetvételnyi szünetet az istápolásában
mire visszaértem, egy hajléktalan fűzte
részeg borostás mackóruhás hajléktalan kannásborral fűzte
én figyeltem őket, míg beállt a busz és a hajléktalan a lányt a busz fele terelte
és átfutott az agyamon: vagy megvédem a lány erényét — vagy szerzek a hajléktalannak egy jó estét
mindkettőt meg fogom bánni
persze amíg töprengtem, elrobogtak a busszal
aztán vertem a fejem a falba: én tényleg, igazán, őszintén lovagias akartam lenni, igazi alfa-hím, vissza nem térő alkalom
de aztán kontempláltam, hisz megmutattam a világnak, miben áll az alkalmazott filozófia"

http://kata-valami.hu/post/63814047/heller-agnes

Hajaj, fától fáig kéne haladni...de szabad hinni a szerencsében?

Tegnap futottunk a Margitszigeten, kitűnő volt.
Amúgy meg a szokásos, a tavasz cseréli a sejteket:)

1 perce hallgatom örök visszatérő együttesem új számát, és azt hiszem visszatértek ők is a gyökereikhez 2 év divatkodás után, arra a nyomvonalra, amibe belezúgtam régen:)
Megnyugvás.
Ahogy megy előre az idő, egyre jobban féltem a gondolataim internetvilágra kerülését. Már féléve van az, hogy sok mindenről írnék, és egyszerűen szűkölök rajta, hogy mi lehet sorok a későbbi sorsa. Kb. mint amikor fokozatosan lejöttem a giccs típusú akvarell rajzokról és lassan ráébredtem, hogy kinőttem őket, csak most pont a rajzos korszak után következett blogterápiát kezdem elrúgni már egy éve.
Vagy csak beszippantott Pest?
Amúgy tényleg képlékeny az élet mostanában, egy részem sokat változott. Meg azt vettem észre, hogy a körülöttem élők élete is más lett. Feloszlik az albi a renitens és nyughatatlan felünk miatt, jelentkeztem rengeteg új helyre, találtam sok jó embert. Egy éve is tudtam, hogy ez az év még mindig arról fog szólni, hogy kitaláljam magam, hogy merre kéne elindulni, mibe lenne jó energiát ölni, és januárban el is indítottam nagyon sok új szálat, eleve ott a második egyetem lehetősége (vagy 4 szakon: műv.töri? intermédia? dram.? pszichó?), aztán benézett a szakkollégium-szál, ami azóta figyel, és köt. Jááj, nem lehet az ember telhetetlen! Annyi mindent akarok csinálni, de mindig mást. Annyi mindenki tetszik, de mindig más. Mégis telhetetlen vagyok, és jól is érzem magam így, pedig ez egy roppant önző és öncélú dolog. Csomó-csomó hasonszőrű kortársat sikerült megtalálni, és ennek örülök nagyon, ráadásul a régiekkel is úgy tűnik, hogy tartható a kapcsolás.
Jellemző még, hogy edzettebb lettem érzelmi téren is pl. Valamikor majd kamatoztatom:) Hiányzik az orgona, elvileg virágzik, de most már semmi közöm hozzá, nem látom.
Legyen már meleg idő, könnyű anyagú ruhákkal! A tél is meg a tavasz is olyan stramm módon tartja magát idén.
A tavasz eddigi örömének nagy hányadát kiteszi a ciklámen színű új kabátom, amit az újdonsült rokonomnak köszönhetően vásároltam meg:) De tényleg, felveszem, kimegyek az utcára, és boldog vagyok!:)

Bőven régi, mégis jó:)

Itt ez a sok lehetőség, és csak tudná(m/nk) eldönteni, hogy mibe kéne tényleg belevágni. Vagy hogy egy problémára a) vagy b) a megoldás, vagy mi a lőcs lesz a vége az egésznek?

Bloggyilkosságon töröm a fejem.

Ejehuja, van mondanivaló, de leírnivaló még nem készül belőle, addig is:

Pannónia fesztivál 2010 :)

Hajdu Szabolcs mekkora egy atyaúristen!

Bibliotheque Pascal tréler

Részeg-ész metonímia

Hjaj...most tértem haza rékásbarnás a38 koncertről..és azt hittem, ha hazaérek, nyomatom a szokásos, ilyenkor eltolandó múltat áttekintő, megrázó youtube-múlt zenéket, de mégse! amint beléptem az ajtón, visszatértem a hétköznapokba...fura.

Úgy néz ki, 2010 Jávor Pálja Latinovits Zoltán lesz.

Romi krótanulás

Specko Jedno : A szerelem kísérő tünetei

1. A szemek szerelme
Sötét patak partját a lehajló fény issza,
Mikor én rád néztem, te néztél rám vissza.

2. Lelki vonzalom
Keskeny medrében a hullámok nagyok,
Magamra ismerek, én is ilyen vagyok!

3. Állandó rágondolás
Hallom a hangodat, pedig kikapcsoltalak.
Itt hagyott árnyadtól piszkosak a falak.

4. Álmatlanság
A tűz mellé ültem, szembeült egy emlék,
Azóta így ülünk, így telnek az esték.

5. A test lefogyása
Édes reményemből, jaj, semmim se maradt,
Megette előlem az Élettapasztalat.

6. Kedvetlenség az élvezetek és a szórakozások iránt
Elpattant húrokból, kötök sapkát, sálat,
Ez annyira szomorú ez maga a Bánat!

7. A szégyenérzet megszűnte
Szoknyám az arcomon, felnevet az ölem,
Valamit csináltam, amit még soh’sem.

8. Téboly
Kovács és Kovácsné alkonyi konyhában.
Kovács most jött haza, azért van kabátban.

9. Önkívület
Elefántfejemből bimbóznak a szárnyak,
El kell, hogy repüljek, valahol már várnak!

10. Halál

Szomjazik a szemem.

Mostanában ilyent, mégha féléve megy, akkor is, de amúgy meg ma éjjel leginkább ezt.

Ja igen, amúgy:


Valami vurstli-punk zenét kéne csinálni, mint ez:)

Stagfláció

Tegnap néztem a Viva tv-t (mert ugye nem volt itthon rajtam kívül senki, de később szerencsére átjött Barna), és sikerült kifognom zsinórban 3 olyan magyar klipet, amit levetett külföldi videók sémája szerint készítettek el! Az elsőben a csaj a klip végén ugyanúgy nyomja a földön bő ruhában és kiterített hajjal, mint a vadangyal, a második egy teljes Pink másolat, a harmadik pedig a srác-csélcsap lány-kamera rendszerre épül, mint a Muse régi videója.
Amúgy tanulnom kell, az a tervem, hogy ha az anyag felét kivégzem, jutalomból átmegyek tanulni a Szabó Ervinbe:)

BBS-kiállítást meg kell nézni: http://www.mucsarnok.hu



Magyarországi új hullám, kitűnő:)!