Táncolunk a túlzsúfolt, közhelyszerű tömeghelyen (ahol már nem is mi vagyunk az új vér) a szép kis, régi (barátilag be nem teljesedett) baráttal, egyszercsak megszólal a dancehall-őrület szám után egy ismerős, kedves, tejlangyi emlékeket idéző dallam: a Friday I'm in love a Cure-tól!

A legjobb pillanat: a felismerés, hogy mindketten szeretjük/tük ezt a számot, nagyjából egy időintervallumban! Tánc közbe mondja hogy szereti. Ismeri, tehát számára is hasonló bájos elvágyódást jelent belülről ez a szám! Mialatt hallgattuk, az egész olyan volt, mint egy közösen meg nem élt 80-as évek. Persze, napjainkban ki ne ismerné ezt, de ebben az esetben másról van szó, itt abszolutértékes fiú-lány kapcsolatról (=barátságféle, ugye matek.)
hejjj

jaj nekem, kellett ennyi embernek megmutatni ezt a blogos hóbelebancot:)

Ezt a gyereket meg az iwiw-ről loptam le, kb. egy éve. Hogy pózolhat valaki így 11 évesen?
Totál örökbefogadnám.