Kellett nekünk 15-16 évesen ronggyá hallgatni a minőségi zenéket, hogy aztán leérettségizve a többszörösen túlhallgatott zenék között vájkáljunk, vagy épp pár hétre elegendő ismeretlen külföldi semmilyen zenéket hallgassunk! Ezekhez az újakhoz már közel sem kötődök annyira érzelmileg. Nincs rapszódia! Ráadásul a régi kedvencek új albumaival sem lehet mit kezdeni, a koncertekről nem is beszélve.
Tegnap jöttem haza a Voltról, első napon volt F. Ferdinand, amit azért is vártam nagyon, mert a 3 évvel ezelőtti szigetes koncertjük benne van a top 3-ban, ERRE sivár és semmitmondó volt! Ráadásul el is mentünk K.t. koncertről, ami külön bűntudatot okozott. Persze maga az esemény nyilván jó volt, tekintve, hogy rengeteg barát/barátnő részt vett, B-vel 2 órán át táncparádéztunk, Rékáékkal meg beiktattunk másnap egy többórás árkos döglést:)
DE: ennyit a negatív gondolatokról, ha nem találunk fél éven belül jó hallgatnivalót, akkor majd csinálunk!
Pfúh, amúgy a szóbeliket követő 8 nap nagyon brutális volt: 1 pince kólaparti, 1 Gabi kerti bul', 1 ketrec-bankett, 1 csapat reunió mekkmesterrel/csapatterápiával, 1 nemparti, 2 soproni. Nagyon zsúfolt és züllött volt, persze legalább egy hét alatt majdnem az egész ismertségi kört lefedtem:) Mivel hiányzott a műfajból az érték, ezért a végére már egészen másban mértem jóságot.
+1 vallomás: nem mentem el az intermédia-felvételire. Ezzel azt hiszem tényleg arconköptem a néhány évvel fiatalabb önmagam, de fáradt voltam, ráadásul iszonyatosan felkészületlen (nem mintha ez amúgy gátlásokat okozott volna). Azért nem mentem el, mert a jelenlegi korszakom nem az alkotásról, hanem az okosságról meg a sikerhajhászról szólt, az irány majd magától kifejlődik, ha itt lesz az ideje.
Ezután: Fisch'-arborétum-mauzóleum-lóverseny, nyári szöszmötölés, bicikli, tervek összefésűlése, megnézetlen kiállítások bepótlása, kirándulás egyeztetés, befőzés...megnyugvás:)