bláá, amikor egy ismeretlen ember ismeretlen életéről olvasok, és abban az ő lakásáról van szó, akkor azt már úgy képzelem el, mint a mi albérletünket Pesten! ugyanez volt akkor, amikor az ismeretlen iskolákat suliváltás után úgy képzeltem el, mint a Telekit, nem úgy, mint az előzőekben az általánost

Kommersz vodka

De jó. :)

A 100. bejegyzés!!!

"Húsos karok, roppant belek
Könnyedebbé válanak
Súlya vesztett obeliszkek
Mint a pille szállanak

Husikájuk meg-megrezdül
Ha nekicsapnak vízhabok
Gondolatban fagyit nyalnak
Lubickoló dagadtok

Pocsolyából tenger lesz
Ha mártóznak a tonnák
Fecskegatyás gömvitézek
Csülkeiket mossák

Árad toka, zsír elterül
S lassan mint a félhomály
Úgy fedi le vizeinket
Kövér testű szamuráj"

Csermanek Lakótelep - Kövérebbek a strandon

Eddig haragudtam a régebbi zenék újrahasznosítására, de ha azt vesszük, az elhasznált anyagok, szemét újrahasznosítása is SZÜKSÉGES ahhoz, hogy elférjünk, rendet teremtsünk. Tényleg kell időnként a zenei/kulturális reciklálás (ld. reneszánsz, bár jelenleg nem érzem a remekműveket), különben nem világosodhatunk fel újra!
Ej, de teli vagyok második félévi ötletekkel:)

Ez a Nico azért is volt jó arc, mert mielőtt énekelni, filmezni kezdett volna, modelkedett összevissza, és viszonylag széparcú életet élt, de aztán hamar ráunt és zavarni kezdte saját szépsége, és direkt elrondította magát. Marianne Faithfullt pedig valamiért nem bírom! Toyota termelési rendszer - kell ez nekem? Amúgy a másik nagyon alap, az ez meg ez.

Nem is gondoltam volna, hogy egy csomó, régebbi kedvenc videóklipem mögött megint ugyanaz a rendezőcsapat áll: ezúttal a francia H5. (itt: http://www.h5.fr/)

Szeretem azt az érzést, amikor pl. egy esti buszon zenét hallgatok, és a fáradtság miatt gyorsabbnak érzékelem a jól ismert zeneszámot, mint ahogyan emlékeztem rá. Ugyanez visszafelé: pörgés közben lomhább dallamok.

Na, amúgy tegnap este a villamoson kajak lestírölt egy 9 éves gyerek! Végigmért, mint ebben a videóban 2:38-tól a srác a csajt.