Na ez az az áttetsző, talán éppen csak szagolható jelenség, ami jó fogódzkodó lesz olyan későbbi magyarázatokhoz, melyek célszemélyei egyelőre egy meg nem határozható halmazban vannak.
(!)

Felnőttként is?

Pár nappal ezelőtt:
Hiányzik a popkultúra az életemből - mind zeneileg, mind pedig azon a mikroszinten, amit egy közösséghez való valódi tartozás jelent. Legyen ez albérlet, osztály, vagy akármilyen csoportosulás, amiben kialakul a köz által szeretett, elvárt és követendő irányvonal.

Úgy érzem, leginkább a halhatatlanság ellen küzdök azáltal, hogy ebben a félévben egy új (és számomra sokkal igazibb és inspirálóbb) tanulmányba kezdtem. Egyszerre két dolgot csinálni - egyszerre két életet élni - olyan földöntúli egyensúlyi munka, ami kevesebb alvással és alapvető életesszenciák elvesztésével jár. Mintha a dupla élményanyagért cserébe felére csökkent volna a hétköznapi emlékezőképességem - töredéknyi pihenő percek tűntek el, amik bár nem rendelkeznek plusz (szellemi) eseménytöltettel, pont az általános esemény feldolgozási/szűrési időt ritkítják. Mint amikor a halottat újraélesztik, létrejön a csoda, de mégis milyen mellékhatásokkal!

Na de, amúgy a helyzet az, hogy a másik egyetemi szál való nekem, és nagyon is helyesen tettem, hogy jelentkeztem ide. Csak közben a tavaly megszokott teret sem hagyom el szívesen, hiszen már nagyon megszoktam a közeget - elég alja emocionális hozzáállás az élethez, nemde:)?

Betekintő kitérő (-)

Nem érzem a kávéban a cukrot, hiába édesítem, folyamatosan keresem az ízt - és csak a legvégén, az utolsó korty előtt szembesülök vele, hogy a hiba oka egyszerűen csak annyi volt, hogy nem kevertem fel rendesen. Szórom bele a c-t, és a végén ott tornyosul az alján a kidobandó cukorhegy, újra és újra.

Amúgy is valami hasonló körforgásban vagyok magammal így a nyári dolgok közepette... itt ez a hatalmas jólét, találkozunk jó barátokkal, régi és új jó helyeken, csak valahogy törlődik, nem ragad le az élményanyag. Dolgozni kéne. Munka és magasztosabb cél nélkül a bulizás és utazás is csak haszontalan pazarlás, felesleges benzingőz szennyezése a flórának és faunának. De ez is csak átmeneti, a legszörnyebb, hogy tudom jól, hogy néhány hétről van szó, utána ismét gyökeres újrakezdés torony motívummal, immár két egyetemmel, saját szobával, ismerkedés ismeretlenekkel... Persze az egyensúly helyreállítása végett mindig be kell iktatni pihenő korszakokat, és szerencse, hogy ez pont most van, leülepszik az év, meg hogy ki és mi a fontos.
Kell számot vetni, de közben a fejbeni bagatellumok szaporítása felesleges és káros!
Ezért megyek most el vasalni.
Megoldás: tovább keresni az újat.

Szükséges-e a paradigmaváltás?
(folyt. köv.)