Azért vannak depressziós emberek, főleg a nagyvárosokban, mert mára már teljesen elszoktatták az embert az általános csendtől. Szinte tényleg mindenütt rapszódikus, pörgős zenét kapsz a füledbe, a buszon már megszokásból, a plázában/tv-ben meg ha nem is kéred, beléd oltják. Hozzá vagyunk szoktatva ahhoz, hogy mindig megéljünk egy 3 perces zeneszámhoz/kliphez hasonló érzelmi élményt az életünkben is, de mivel ezek az ingerek folyamatosan körülvesznek minket, a való életben is egyik többnapos emocionális élményből egy másikba menekülünk, mivel ezek nyújtanak a rövid reklámfilmekhez/Karády dalokhoz hasonló intenzitású gyorsan emészthető élményt, hogy ne legyen idő a semmilyenre. Szorongás egy programmentes héttől! Mi volt a középkorban, bakker?
Vagy nem?

Amúgy: több hónapon keresztül a szavazás állása szerint 9-en szavaztak, miután hazajöttem a vízitúráról, ez a szám 7-re csökkent. Hogyan?