A kárhozat kórháza itthon

báááá! leírhatatlan módon kínoz a romantikus elvágyódás itthonról! a legvészesebb, hogy már tehernek érzem a szüleim társaságát...mintha én lennék a Balatonba fagyott róka
közben a továbbtanulás kérdése egyre többször kopogtat, úgy érzem a helyzetben magam, mint egy erőtlen, és mozgásképtelen rongybaba, de ami végképp felidegesít néha (tényleg), az a szüleim hozzáállása a témához. nem azt mondom, hogy nem érdekli őket, de ők még inkább tanácstalanok az ügyben...ejjehúja..
a leépítés és a szembeesítés egy másik területen pedig egyre inkább időszerű, mert a végén újra ugyanabban a cipőben járok, amiben oly sokszor tettem az elmúlt évek során
hogy lehet agyat cserélni? hogy lehet felébredni és új vizekre ereszkedni tényleg hatásosan?

megőrizni önmagunkat, továbbfejlődni, régi hangulatokat elfeledni, pozitív felhangnak véget vetni kérdőjel

eredményen innen, vizsgán túl

egy még újabb korszak hajnalán, aminek az lesz a különlegessége, hogy ugyanolyan, mint az előző. Ettől lesz igazán újszerű. 3 év után zavarbaejtő a nagybetűk használata, az állatok iránti afíció is megváltozni látszik. Tibor, a szomszéd pedig rég volt ennyire elemében alegrív módon melankólikus.
Mi lesz itt, kérem?


Blur - Tender




Az elmúlt két hét tényleg totál kimerítő volt, a bőröm teljesen új reakciókat vonultatott fel a stressz(?) ellenében.

Ja igen! ötletek és felmerülések:
-egy buli, ahol valaki egy projektor segítségével folyamatosan költ, azaz kivetíti a falra a realtime módon íródó versét, esetleg novelláját

-mi van akkor, ha valójában doppelgängerünk, akivel találkozunk az utcán, a valódi énünk, és mi magunk vagyunk a kétlábonjáró másolatai/klónjai/doppelgäangerei önmagunknak?

-abszurd/groteszk/szatírikus darabok
a mostban ezek tűnnek az egyetlen jövőbeli irányvonalnak

-hangulat: a dolgok megélése helyetti tétlen képzelgés
esemény: egy meg nem élt hangulat?

-az ötödik mindig közhely, mint az előtte szóló banalitások



















Grúz zenészek és Michel Gondry.

A kettőnek persze semmi köze egymáshoz, de mindegy: számomra a legdurvább érzelmi/melan coca colázó hangulatú klipje a Knives Out (Radiohead száma) volt mindig, és múltkor pont elém keveredett. Ezután tudtam meg, hogy: az ömleny teljesen a francia srác sztorija.
Igyekszem nem leírni ide, mert akkor tulajdonképpen a lelkében vájkálnék húszabáló karvajként, ráadásul ellopnám az arcát, mint ahogyan azt egy ismeretlen 3 éves mondta, miután lefényképezte egy felnőtt. Rendhagyó módon be se ágyazom a videót! háháhá, nézzen utána az, akit érdekel! Igaz, akit érdekel, az nyilván már ismeri, aki nem ismeri és érdekelné, az feltehetően 14,5 éven aluli, vagy csak most találkozott a fénnyel. De pont az ilyen pikantériájú dolgok érzékenyítenek el.

Asszem most megint elköltöztetem a blogot, mert túl sok minden jött ki belőlem. Egyszerűen képtelen vagyok megosztani a legféltettebb zenéimet/videókarcolataimat másokkal! A félelem, hogy ellopják az arcom, felemészt még annál a gondolatnál is, hogy a legjobb a barátaimnak mutassam meg. NEM, NEM ÉS NEM! A legrosszabb az a pillanat, amikor felidézik, hogy milyen jó... Persze mivel nagyon szeretem őket, adok nekik érzés anyagot, de általában olyat, amitől nem félek megválni: mert már csak a múltbeli énem lenyomatáról van szó, egy régen kiadott novelláról. Amit már kölcsönadtam, azt soha többé nem hallgatom viszont, mintha csak töröltem volna a lemezről, vagy a kukába dobtam volna. Itt le lehetne rúgni a gombolyagot, és utána felgöngyölíteni egy szép gondolatmenetet, tézislabirintust arról, hogy az életem többi részén hogyan nyilvánul meg ez a féltés, kapcsolatrendszereimben, egyéni fejlődésemben, de már kicsit sok a vaker. Így természetes a szelekció, ugyebár.

Ámbátor. ez meg milyen kifejezés már?

Létezik személyiség emlékek nélkül?

Jó ízű tanulás

Még ha sokat is kell, akkor is jólesik tanulni a két hetes punyadás, dőzsölés, romlás után!

Isten hozott engem a munkával teljes hétköznapokban:)!

Elseji borúra derű

..hamarosan!

Ezeket sem tenném ki az ars poetica rovat ablakába, de a szín és hangulat világa tetszik a klipeknek, valamint a zene jó alásfestés tükörben való önbámuláshoz (az uccsó alatt visszakacsintott) ;)


Devendra Banhart - Carmensita



bollywoodi filmeket kéne tölteni, nyáron Salamancában kétszer voltunk helyi barátság moziban indiai filmeket nézni, az első realista volt, de a második...kábulat,képzelet,agyrém,bajszos szerelem...úristen, letöltöm:)!

Cibelle ft. Devendra Banhart - London, London



bejövős kosztümök


Cibelle - Punk da Periferia



jó színek, arckenyec

2009-ben még nem ragadtam tollat

de billentyűzetet igen, így hát: már azt sem tudom, mit kéne megfogadni, a levegő fogy, a falak körbevesznek, közelednek...mikor jön el a felszabadulás? miért termelődik saját rendszeren belül ellenanyag?
2 napos passió, lehet ez már a tisztítótűz...remélném
tegnap este is - mint valami rossz álomban, a végén már csak nevettem, hogy tényleg

persze rengeteg pozitívummal, ugye.