NOSZTALGIA UNDOR!
életem eddigi 82%-ában szerettem a múltban történt dolgokon merengeni, de ma elértem arra a pontra, hogy egyes emlékek elérése, felidézése majdhogynem fizikai fájdalommal jár...kész.
Lehet a hozzájuk tapadt elcsesszések miatt, de most hirtelen megörültem ennek a mentességnek, lelki üdvösségnek.
Amúgy a tájromantika tavaly nyáron, augusztusban hódított, amikor a szomszédgyerek-voltosztálytárs-jóbarát-tal bicikliztünk sokat a környéken (kemény Berhida-Pét-Palota távot lenyomva), és abban a hónapban valami fura kései virágzás, vagy valami miatt az illatok és az atmoszféra igazán kitűnő volt, főleg a szürkületi-alkonyi órákban, rózsayzín égbolt, újonnan kizöldült fű...
Mondhatni függtem tőle, busz ablakából is mindig csak a rétet figyeltem, meg benyomtam hozzá a kellemes zenét...hoppá, ha már itt tartunk, nem is emlékszem, hogy akkor mit hallgattam...ja de!
Csak most ezt nem fogom felidézni, az őj tulajdonságomnak köszönhetően, háhá:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése