Nem érzem a kávéban a cukrot, hiába édesítem, folyamatosan keresem az ízt - és csak a legvégén, az utolsó korty előtt szembesülök vele, hogy a hiba oka egyszerűen csak annyi volt, hogy nem kevertem fel rendesen. Szórom bele a c-t, és a végén ott tornyosul az alján a kidobandó cukorhegy, újra és újra.
Amúgy is valami hasonló körforgásban vagyok magammal így a nyári dolgok közepette... itt ez a hatalmas jólét, találkozunk jó barátokkal, régi és új jó helyeken, csak valahogy törlődik, nem ragad le az élményanyag. Dolgozni kéne. Munka és magasztosabb cél nélkül a bulizás és utazás is csak haszontalan pazarlás, felesleges benzingőz szennyezése a flórának és faunának. De ez is csak átmeneti, a legszörnyebb, hogy tudom jól, hogy néhány hétről van szó, utána ismét gyökeres újrakezdés torony motívummal, immár két egyetemmel, saját szobával, ismerkedés ismeretlenekkel... Persze az egyensúly helyreállítása végett mindig be kell iktatni pihenő korszakokat, és szerencse, hogy ez pont most van, leülepszik az év, meg hogy ki és mi a fontos.
Kell számot vetni, de közben a fejbeni bagatellumok szaporítása felesleges és káros!
Ezért megyek most el vasalni.
Megoldás: tovább keresni az újat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése