Szóval, voltunk ma apuval a házgyári úti ócskapiacon Veszprémben délelött, csakúgy körülnézni lomizni és...
szembetaláltam magam a régóta oly hőn áhított kilátástalan 80-90-es évek eleji Magyarország hangulattal, élőben!
Balaton és Trabant számok, Eszkimó asszony fázik, Zimmer Feri, P.U.F. számok, veszprémi valamint balaton-felvidéki őszi táj, Hamis a baba ill. Pogánymadonna filmek ...ezen elemek összessége szokta bennem előhívni a leírhatatlan sóvárgást annak a kornak az érzete iránt.
Az ott megforduló nők, férfiak és gyerekek ruházata, kisugárzása egyaránt arra a napsugár nélküli oázisra emlékeztetett: szőkére,vörösre festett hajú nők hülye bőrkabátban, kutyákat lepattant kocsiból áruló árusok, lováriul karattyoló cigó üzérek...és mindez persze a felhős égbolt alatt:) De jól esett!
Persze valahol szomorú dolog ezen a hangulaton kéjenckedni, főleg, hogy én tudatosan teszem már kb. 14 éves korom óta, de biztos sokan vannak ezzel még így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése